Írások

Leporello kiadvány fülszövege (koncepció vázlat)

2009.05.29 - Csikós Ádám - designer

A meseparkban a gyerekek egy "valódi mesevilágban" találják magukat. Nem egy díszletet kapnak, hanem mérnökileg megalapozott műtárgyakat, egy 13 hektáros interakciós felületet, ahol az égig érő fa valóban égig ér (hisz száz méter magas), ahol a Süsü vár tróntermében valóban felülhetnek a trónra vagy pincéjében műhely foglalkozáson vehetnek részt. A mese nem egy hazugság, amit a gyereknek lehet értékesíteni, hanem egy csatorna, amin keresztül a való világot értelmezik.


A Mesepark négyes osztású. Az üveghegyen átkelve, a mondavilág jurtáin keresztül a népmesék falvába érkezünk, ahol a kalandjáték található. Az öt tornyú palota és környezete a műmeséket mutatja be. Az égig érő fát megkerülve vezet az út a Süsü vár által fémjelzett, egy teljes értékű színházzal kiegészült, modern mesék világához.

A gyerekek, bármilyen korúak is legyenek, megtalálják a hozzájuk legközelebb álló mesevilágot. A legkisebbeknek szánt, szinte csak formákkal és színekkel operáló helyszínektől, a idősebbek által kedvelt manapság divatos fantasy vonulatig.

A Mesepark nem szakít a hagyományokkal. Jól ismert mese motívumokat vonultat fel, mint például az üveg hegyet, az óperenciás tengert vagy akár a magyar mesevilág kedvelt darabjait, mint a Süsü város vagy éppen a Futrinka utca.

A mesének szilárd alapokon kell állnia, mint egy építménynek. Közös fundamentuma az emberi emlékezetnek és tudásnak. A mérnöki teljesítmény, a tér tagolása éppoly alkalmas hordozóközege a mesének, mint a beszélt vagy írott szó. A történet akkor válik élménnyé, amikor megelevenedik előttünk, létezni kezdünk benne és megszűnünk kívülállók lenni.